A szerencsejáték nem az én műfajom. A lottóban még a 2-es találat is elkerült, bálokon, táborokban, egyéb helyeken a tombola sem jött be soha. Kártyázni sem tudok - mondjuk ha lehet, akkor sem nyernék. Egyszerűen nem akar kedvezni nekem Fortuna és kész.
Egyébként is: ha valahol a véletlen beszáll a sztoriba, az soha nem nekem kedvez. Ez van, meg kell szokni.
Ehhez képest a tavalyi év utolsó napja alaposan belecsapott a lecsóba. Egyrészt előző nap kaptam meghívást egy bálba véletlenül, mert felszabadult egy hely egy asztaltársaságnál. Nesze neked, véletlen. Ott aztán jött a tombola. Nem akartam venni, de úgy voltam vele, egyszer belefér. Ész nélkül tépkedtem a szelvényeket, csak egy volt, amit kiválasztottam: a 24-es számú.
A 24 régóta kísért. Nem mondanám sem szerencsés, sem szerencsétlen számnak, egyszerűen csak ott van az életemben, ha akarom, ha nem. Úgy voltam vele: ha eddig ott volt mellettem, most már kiválasztom magamnak erre az egy alkalomra.
Hát nem pont vele nyertem az öt szelvényem közül? Volt az ajándékcsomagban három üvegpohár - tök jó, épp pár nappal előtte törtem össze kettőt a vizespoharaim közül. Volt még egy szép, piros terítő - amúgy sem volt terítőm az ebédlőasztalomra, jól jön. Volt egy üveg pezsgő - arra akkor, fél 2 körül már nem volt sok szükségem, volt véralkoholszintem rendesen.
Csak otthon vettem észre, hogy az üveg oldalára fel volt ragasztva két sorsjegy. Még azok közül is nyert az egyik! Igaz, nem az ötmilliós, hanem a 400 Ft-os, de akkor is: végre szerencsém volt. Csoda ez gyerekek, végre, végre nekem is összejöhet!
A másnap délelőttöt édesanyám pincéjében töltöttem, féllábszárig állva a hideg vízben. A házi vízmű úgy döntött, nem a hálózatba nyomja a vizet, hanem mindenfelé. Este aztán kiolvadtam, kedden pedig jöttem vissza ide, Nyíregyházára. A cirkó a termosztát feltekerésére halk pukkanással válaszolt, majd megszűnt fűteni. A tágulási tartály membránja átszakadt.
A szerencse forgandó, ahogy mondani szokták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése