Vannak, akik mindig, mindenhonnan elkésnek. Én szerencsésnek tartom magamat, mert bár sokszor kell rohannom, a szerencse mindig mellém áll, végül pont időben érkezem oda, ahová elindultam. Így hát a késés nem okoz problémát, inkább az, hogy néha túlbiztosítom magamat, ezért túl hamar érkezem. De mindig van nálam könyv, sosem unatkozom.
Ennek ellenére mégis úgy érzem, mintha késnék, le lennék maradva. Legalább 6-8, de inkább 10 évvel. Réges-régi emlékek, adósságok, befejezetlen dolgok kerülnek elő. Volt itt kicsit több, mint egy évtized, amiben kicsit nagyvonalú voltam és pár zavaró apróságot csak arrébb rugdostam ahelyett, hogy találtam volna megoldást rájuk. Jó móka lesz múlt évezredi (de jól hangzik, mi?) elmaradásokat behozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése