Tegnap is bor volt, ma is az lesz.
Múlt héten tesómat elvittem a nagyszüleinkhez. Már régóta mondták, hogy jó lenne, ha náluk nyaralna pár napig, most jött ki rá a lépés. Vonattal mentünk, mert úgy volt egyszerű. Mikor vége volt a nyaralásnak, újból én mentem érte, hoztam haza. Tokajig mindenféle csuda nép volt a vonaton - ja, kérem, Hegyalja Fesztivál volt.
Tokajnál aztán jött az utascsere és egy nyugdíjascsoport szállt fel a vonatra. Valami kiránduláson voltak. Elhelyezkedtek, a szatyrokból meg előkerült a vásárfia: mindenkinél volt 1-2 vagy több flakon tokaji bor.
Az egyik nagymama nagy örömmel húzott elő egy kétliteres flakont, amiben - legnagyobb megdöbbenésemre - vörösbor volt. Tokaji vörösbor. "Tudjátok, a fehéret nem szeretem meg az uram se nagyon, ezér' vettem ilyen édes vöröset, jó az este, vacsora után elszopogatni. Szárazat nem akarok mán, mer' az savat csinál".
A néni tehát eljött Isten tudja, honnan Tokajba és vett két liter édes vörösbort. Egyrészt Tokaj nem a vörösbor hazai fellegvára, inkább a fehérek erősek ott. Másrészt - amennyire tudom - itthon nem érnek elég cukrosra az édes vörösbort adó kékszőlőfajták. Ahhoz a napfényes francia ültetvények klímája kell. De sebaj, a néni jó pénzért megvette a tájidegen, alighanem cukorral felturbózott műbort.
Ha neki ez kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése